Szervusztok!

Az ókori bölcs mondás szerint egy dolog van a világon ami állandó ..., a változás. Majd fél évszázad telt el az életemből, hogy végre láthattam a Tiszát virágzani.

Idén a második próbálkozásom volt ez a mai nap. Az első próbálkozásom teljes kudarc lett volna, ha más állatokat nem figyelhettem volna meg. Mind a két alkalommal összefutottam Lencse Ferivel.

A mai napon - az előző kudarcos nap tapasztalatai alapján - délután 18.00 órakor indultam el bicajjal. Amikor kiértem a kőlábakhoz, az Élő-Tisza partjára, első pillantásom a víztükörre esett és izgalommal láttam, hogy valamik repkednek a víz felett.

A cuccokat leraktam. A távcsövet és a fényképezőgépet, meg az egylábú állványt vittem le csak a part szélére. A napfényt jobbról kaptam, errefelé a vízfelület is tükröződött. Ezért leginkább bal felé próbáltam fotózni.

A fényképezőgépet sport beállításra állítottam, mivel számítottam, hogy a gyors mozgásokat csak gyors záridővel tudom, majd elkapni. Az ISO beállítást automatára tettem. A felbontást a legnagyobbra állítottam, hogy később bele tudjak nagyítani a képekbe.

Az első időben még az is gondot jelentett, hogy egyáltalán követni tudjam a kérészek mozgását. Kénytelen voltam csökkenteni a gyújtótávolságot, hogy egyáltalán esélyem legyen elkapni őket.

Képek:

Párkeresés...











A nász ...






Vége a táncnak ...






Sajnos azt figyelhettük meg Ferivel, hogy a kérészek a túlsó part mentén mozogtak nagyobb számban. Azon a részen a sodrás erősebb volt. A halak és a madarak is csemegéztek. Láttunk sárgarigót és barázda billegetőt. Távolabb bakcsókat, szürke gémeket, barna kányát is távcsöveztünk.

Kérdés, hogy ez volt-e a teljes, fő rajzás, vagy az később lesz. Holnap megtudom ...



Üdv: Endre