Szervusztok!

A szombat délutáni programom módosult, miután Kosztolányi Lacival tervezett barkácsolás elmaradt. A gyönyörű időben úgy határoztam, hogy a Bodzási úton kitekerek a Tisza töltéséig. Az útvonal 17 km hosszú volt összesen. Tehát a kényelmes, öreguras viszonyaimnak megfelelő.



A Kása erdő előtt, a Liget sornál, több madáretető van kihelyezve. Ezekben sok széncinege megfordul. Most is láttam kettőt. A nyugdíjas otthon előtt, a másik oldalán az utcának, tengelice csapat zsibongott. A következő hely, ahol megálltam, a Dél-Alföldi Lovasudvar előtti nádas volt. Hosszabban nézelődtem, de csak 2 tőkés ruca röptében gyönyörködhettem, amint leereszkedtek a sűrű nádasba. Már a Paléi sertéstelep felé járhattam, jobb oldalt erdő volt még, amikor az úthoz közeli fán egy egerészölyvet pillantottam meg. Alaposabban megnéztem. Valamit nagyon figyelt és rám csak félig ügyelt. Gondoltam, hogy fotózni próbálok, de egy autó lassított, majd állt meg mellettem. Először nem tudtam, hogy mit akarhat a vezetője, de utána - nagy örömömre - felismertem Mónus Anitát. Kiderült, hogy Lego kutyát viszi a Tisza ártérbe sétálni. Egy vadászokkal és lelőtt fácánokkal díszített traktor került ki később minket. Egy jót dumcsiztunk, majd ment ki-ki a dolgára. Néhány tekerés után egy fekete harkály hangját hallottam, de magát a madarat nem láttam. Hirtelen a szemben levő fa mögötti mozgást kapott el a szemem. Éppen csak sikerült elkapnom a kikandikáló harkályfejet a fa mögött.



A régi tanyasi iskolát elhagyva, jobb kéz felől egy gombócra lettem figyelmes, egy nagyobb bokor tetején. Ránézve a távcsőbe, egy nagy őrgébics képe bontakozott ki a látómezőben. A fotómasinám most gondolta úgy, hogy pihen egyet és a vörös akku riasztás után szépen kikapcsolt.

Később a régi nyúltelep melletti kiserdőben nagyobb fenyőrigó csapatot vettem észre.

A Tisza töltése egyre közelebb volt, amikor a fasorban két nagy fakopáncsra figyeltem fel. Nagyon közelre bevártak. Nekem úgy tűnt, mintha egymással kergetőznének.

Végre elértem a Tisza töltését, a \"beton triangulumot\", ahogy magamban hívtam a háromszög alakú utat. Itt már volt néhány kocsi, közte Anitáé is. A töltésről alaposabban körbenéztem az alattam elterülő és az alacsonyan levő nap fényében fürdő tájat. Először egy fehér foltot vettem észre, amiről kiderült, hogy egy nagy kócsag volt. A földút menti fasorban két fehér mellényű valami volt a fákon. Talán szarkák lehettek? A távolabbi részen, gyönyörű fényben, egy őzrudli mozgott.

A nézelődés közben egyszer csak egy egerészölyvet vettem észre a töltés oldalban, a Körtélyes felé vezető egyik kanyarnál. A földön állt és jól láthatóan tépett valamit. Alaposabban megnézve észrevettem, hogy egy másik egerészölyv is van felette, a villanypózna tetején. A földön fekvő madár tollazatában sok fehér szín volt, a másik teljesen szokványosan barna volt. Úgy határoztam, hogy becserkelem őket és megnézem, hogy milyen zsákmányt tépett a lenti. Félúton jártam, amikor a lent levő madár felrepült. A másik nem soká követte, majd egy ág végén párosodtak egymással. Később elértem a tépés helyét. Egy fácán maradványait láttam, jobban mondva a 2 szárnyat. A fácán többi része sehol nem volt. A távolban két ragadozó körözött felfelé. Nagyon sasos kinézetük volt, de a nagy távolság miatt semmi biztosat nem mertem volna mondani. Visszafelé menve daruszóra kaptam fel a fejem. Meg is pillantottam a köröző darvakat. Nagyon úgy tűnt, mintha le akarnának ereszkedni. Ahogy visszaértem a háromszöghöz, látom, hogy Anita éppen a csizmáját cserélte le és a kutyáját beengedte a kocsiba. Odamentem és megkérdeztem, hogy látott-e valami érdekeset az ártérben. Elmondta, hogy nagyon magas a vízszint bent és nagy a sár. Csak kisebb madarak mozogtak. Elbúcsúztunk egymástól.

Visszafelé két alkalommal is láttam szajkót. Az egyiket a régi méhészháznál, a másikat a paléi teleppel szembeni erdősávban.

Kellemes kiruccanás volt.

Üdv:
Endre