Kosztolányi Laci segítséget kért, az egyesületi úszó sziget kihelyezéséhez tőlem is. Természetesen mentem vele.
Már előző nap összekészítettem a kis gumicsónakomat, hogy a szigetet a helyére tudjam vontatni. Azt gondoltam ki, hogy a lemezhorgonnyal rögzítem a csónakot, a majd 40 m kötéllel pedig magamhoz húzom a szigetet. Utána elevezek és ismétlem a cselekménysort.

A csapatot Laci, Molnár Ádám, Lencse Feri, Bálint Gabi és én alkottam. A víznél még Ádám két ismerőse is jött segíteni.

Először a gumicsónakot tettük be a furgonba, majd elmentünk Lacival Bálint Gabi utánfutójáért, amit a furgon vonóhorgára tettünk rá. Utána vissza Laciékhoz. Itt találkozott a csapat. Fellapátolták a fiúk a gyöngykavicsot az utánfutóra, majd közösen az úszószigetet rárögzítettük a szerelvényre.

Két kocsival mentünk. A kubikokban először a gumicsónakot tettem vízre a többi cuccal. Utána a többiek letolták az utánfutót a vízpartra. A vízre emelték az úszószigetet és rálapátolták az utánfutóról a sódert.










Meglehetősen hideg és csípős szél fújt. Nagyon fáztam a vízen. Szóltam is, hogy haladjanak már, de a növényzetet is rá akarták még rakni. Így kénytelen voltam várakozni.

A sziksós tó sója vastagon borította a csónakot és az evezőt, a kötélzetről nem is beszélve. Eleinte nehezen ment a sziget vontatása, de aztán belejöttem. A kihelyezési ponton azonban meggyűlt a bajom a viharos széllel, mert a kötélzet rátekerődött a régi szigetet rögzítő vasra. Szerencsére Bálint Gabinak volt melles csizmája, így be tudott jönni. Végül is ő tette helyre a szigetet és rögzítette le. Nekem hosszabb időre lett volna szükségem ugyanehhez, a mozgó csónakból. Több kép is van a Vásárhelyi Természetvédelmi Egyesület Facebook oldalán!

Visszaeveztem és kivettem a görgőkön keresztül a gumicsónakot a vízből. Itt szembesültem vele, hogy milyen sok sólerakodás van a cuccaimon. Visszatettem a gumicsónakot a kocsiba, majd Lacinál egy locsolócsővel lemostam az egész cuccot. A saját garázsomra pedig bakra tettem a csónakot, hogy meg tudjon száradni.

Jöhetnek a költő madarak!

Üdv: Endre