Sziasztok!

Ma délután kimentem kísérletezni a Téglagyári kubikokba.

Kísérletem alanyai a vöcskök voltak.

A Canon EOS 450D géppel és 2 db duplázóval, meg egy tükrös, 500 mm-es szovjet optikával próbáltam távfotózni. Természetesen állvány és távkioldó is volt velem.

 A vizen a feketenyakú vöcsökcsalád és - pesztraként - egy kis vöcsök is volt.

Nagyon figyelgetett felfelé, de nem tudtam megállapítani (még távcsövemmel sem), hogy ugyan mi a csudát néz.

A fotózási stratégia a következő volt:

1. Először a tósarokról, a jó öreg 10x50-es Zeiss távcsővel átnéztem a vizet. Megállapítottam hol mozognak a célpontok.

2. A jó rálátású és árnyékos hely kiválasztása következett, viszonylagos takarásban a tó felől.

3. Teljes menetcuccal együtt település a kiválasztott helyre úgy, hogy minden kézközelben legyen.

Először kísérletképpen felszereltem a Canonra a teljes apparátust, a 2db kétszerezőt és az 500-as optikát. Ez szépen levette a fényt, így az ISO értéket max.-ra kellett állítanom, ami 1600 ISO-t jelent. A gyújtótávolsága a cuccnak 500x2x2, azaz 2000 mm volt. A váz érzékelője a teljes filmkeretnek 60 %-a, így még meg kell szorozni 1,6-tal a 2000-et. A végeredmény 3200 mm-es gyújtótáv. Igen tisztességes teleágyú teljesítmény, csak épp a fényerő és a mélységélesség katasztrófálisan csekély.

 A vöcsköket kb. 2,5 órán át figyelve, megállapíthattam, hogy mi életük menete.

1. Először a  vízalá bukva keresik a minden napi betevőt. A fiatalok kb. fél percig, az öreg feketenyakú 1 percig is lent volt a víz alatt. Hol itt, hol ott tűntek fel és buktak le. Ha valaki tudja, hogy nagy gyújtótávolságnál milyen kicsi a látószög, az azt is tudja díjazni, hogy valamilyen szinten nyomon bírtam követni ezt a játékot.

2. A bukdácsolás után jött a tollászkodás. Hát, nyak, has átzsírzása, majd a végén egy szárnysuhogtatás kiemelkedve a vízből és hasra tottyanás. Vízre ráfeküdni és lábnyújzóztatás.

 Szinte hallom, hogy összesúgnak a fiatal vöcskök:

- Hé, vöcsi öcsi! Látod, hogy a mama, hogy csinálja!

 Természetesen a fiatalok is tudják ezt a lábnyújtóztatást, ha kicsit jobban is rá kell feküdniük a vízre.

Természetesen, a mamától ellesettek szerint, ők is ápolják a tollaikat.

 Azután újra elölről kezdik az 1. ponttól.

A gépről később levettem az egyik kétszerezőt és a fényerő szépen megugrott. A cucc teleteljesítménye így 1600 mm volt. Persze a nagyítás meg felére csökkent.

A tanulságok a fotózás tekintetében igen érdekesek. Könyvből nem lehet fotózni tanulni, mert csak a saját cuccoddal és a saját korlátaiddal vívott közelharcban derül ki, mit lehet és hogyan.

Például az állvány rögzítő csavarját hiába feszítettem meg a gyors rögzítővel együtt, a teleoptika szépen lassan lehúzta az egész cuccot, orral előre. Mindenképpen kell egy rögzítő sín, amin a telecucc súlypontját be lehet állítani és a rögzítő csavar és a gyors rögzítő is elbírja.

Sokat küszködtem a keresőbe nézéssel is. Mindenképpen kell egy szögkeresőt vennem.

Vasárnap délután révén a kubikban elég sokan voltak: kutyát és unokát sétáltatók, párzási állapotban lévők, bicajozók, stb. Az egyik unoka állandóan nyúzta a nagyapát, hogy ugyan menjenek már le a magas fűbe a lépcsőn, pont a nyakamra. Hála a jól nevelt nagyapának, nem tartotta jó ötletnek, hogy a nyakamra ülnek és békésen megtörte a rakoncátlan gyermeki akaratot.

Üdv:

Endre