Szervusztok!

Előző nap, hétfőn, ránéztem a víztoronyra. Szerettem volna lefotózni a vándorsólymot. Sajnos nem sikerült. A fél órás várakozás ellenére sem jött be a toronyhoz.

Kedden Kosztolányi Lacival mentünk ki megcsinálni az M.M.M. felmérését.

Apukája vitt ki kocsival minket, majd később értünk jött.

A régi útvonalon haladtunk, csak most már át kellett vergődnünk az átkozott elkerülő úton. Hideg, de párás idő volt. Az út fagyott volt, így nem kellett az első időszakban sárban tapicskolnunk.

Szervusztok!

Az idei bagoly felmérés rendhagyó volt, az előző évekhez képest. A mostani adatokat, a M.A.P.(Madár Atlasz Program) felmérőknek, az erre kialakított adatbázisba kellett berögzíteniük.

A szombati napot választottam a felmérés elvégzéséhez, mert ekkora jeleztek jó időt.

Még a Hóvirág utcán voltam, amikor az egyik háztető gerincén, gyanús körvonalú madarat pillantottam meg. Egy karvaly leselkedett ott.

Biciklivel mentem fel a belvárosba és ott gyalog jártam körbe az ismert telelő helyeket.

Szervusztok!

A téli madáretetésnek folyamatosnak kell lennie. Ez a vasszabály!!

Pedig nagyon nehezemre esett elindulni szerda reggel a vasútállomásra, mert szakadt az eső és hideg volt. Ezt a párosítást utálom a legjobban: párás-hideg.

Az esőkabátban és a termo-gumicsizmában nem volt azonban előttem akadály. Mások kényeskedve kerülgették a kisebb tónyi pocsolyákat. Én vígan átgázoltam rajtuk.

A vonat bepárásodott ablakából nem sok mindent láttam. Kevés volt az utas is.

Szervusztok!

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület megküldte a 2018. évi, januári felméréshez a terepnaplót. A Mindennapi Madaraink Monitoringja (M.M.M.) felmérést már hosszú évek óta csinálom. Ennyire enyhe télre azonban nem emlékszem. Hosszadalmas tervezgetés és időjárás előrejelzés figyelembe vétele után úgy döntöttem, hogy hétfőn megcsinálom a félnapos programot.

Az előrejelzés szerint kemény hidegre lehetett számítani, a napi csúcshőmérséklet 1 Celsius fok volt.

Szervusztok!

A szerdai nap kicsit húzós volt, mert más ügyeket is intéznem kellett. Ennek ellenére szakítottam időt arra, hogy kimenjek Mártélyra az etetőket is feltölteni. Édesanyám is kijött velem. Személykocsival mentünk ki.

Az üdülőnél ki voltak merülve a függő etetők, a talajszintbe tettek pedig félig tele voltak. A feltöltés után nem sokkal egy széncinege jelentkezett. Mivel dél körül járt, nem sok időm volt fotózni. A strandnál azonban ránéztem az üstökös récére is.

Szervusztok!

Hétfőn, a sok eső ellenére, kitekertem a téglagyári kubikokba. Az elkerülő útnál néhány őzet, nyulat láttam. Távolabb egy egerészölyv gubbasztott a földön. A két tó közötti bejáratnál nézelődtem, amikor egy kutyasétáltató hapsi elkerült két kutyával. Később levette róluk a pórázt. Hiába van kirakva a tábla, hogy kutyát csak pórázon lehet sétáltatni.

A víz fölé nyúló lesre mentem. Szétnéztem és 4-5 szárcsát és 6 barátrécét figyeltem meg a vízen.

Szervusztok!

A hagyományos szerdai madáretetésre mentem ki Mártélyra. A vonatról leszállva elsétáltam az üdülőnkig. A holtágnál rengeteg horgász volt.

A szokatlanul meleg időben a holtág titokzatos csendben és meghatározhatatlan szépségben nyúlt el. A víz szintje az elmúlt időszak esőzései miatt meg volt emelkedve. A meder teli volt.

A háznál nem volt madár. Az etetők félig tele voltak. Igen nyomatékosan merül fel a kérdés: indokolt-e egyáltalán ilyen enyhe időben etetni?

Szervusztok!

Először is:

MINDENKINEK BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!

Igen hideg és esős vasárnap délelőttre virradtunk. Először nem is tudtam, hogy egyáltalán kimenjek-e. Azonban Laci határozottan kijelentette, hogy mindenképpen meg lesz tartva a hagyományos évzáró "buli".

Én szőlőlevet vittem magammal és esőkabátot.

A csapat soha nem volt ilyen kicsi, mint most. Akik valaha az egyesület elindítását szorgalmazták, azok közül egy se jelent meg a kiruccanáson.

Szervusztok!

Az év utolsó mártélyi madáretetésére vonatoztam ki szerdán.

Meglepetésemre óriás tömeg volt. Csak a strand parkolójában 10 kocsit számoltam. Később legalább 30 db-ra saccoltam a guruló koporsók számát.

A háznál egyetlen egy madár sem volt. Feltöltöttem az etetőket. Vártam egy negyed órát. Ekkor kezdtek szállingózni a madarak. Volt széncinege, kékcinege, csuszka, nagy fakopáncs, tengelic.Fotóztam őket egy kicsit.

Elég szarul éreztem magam.

Szervusztok!

Ismét kinéztem a szegedi út melletti, homokbánya tavakhoz.

A tavakon néhány tőkés récét láttam csak. A vízisí pálya oldalán, egy földúton egy fácánt, 4-5 egerészölyvet és 10-12 szarkát vettem észre. Valamit ehettek.

A raktárépületnél is voltak szarkák. Itt távcsöveztem néhány kékcinegét, széncinegét, zöldikét, fakopáncsot.

Visszafelé menve darucsapatot láttam.

Ezen kívül semmi. Nagy volt a csönd.Visszaindultam.

A kis-homoki részen sok mezei veréb volt, a Kása erdőnél pedig fekete rigók.